Szép szavak!
Nekem még sincs kedvem ünnepelni!

Jól indúlt minden, de aztán kinyitották a köztörvényesek előtt is a börtönkapukat és a söpredék álig felfegyverkezve végrehajtotta legdicsőbb tettét, beverte a kirakarot és kirámolta. Egymást licitálták túl a gaztettekben és ezek most a nemzeti hősöknek kijáró kiemelt nyugdíjukkal élnek, mint Marci hevesen.
Aki meg a fegyvertelen tömegbe lövetett, azt szépen dédelgették, hogy végelgyengülésben térjen át a másvilágra, egy percig sem érezve bűntudatot!
Cseppel sem különbek a farizeus elődeiktől, akik élen jártak mindíg a próféták megkövezésében, hogy azután meg a sírjaik ékesítésében jeleskedjenek!

Eleinte azt hittem, hogy azok nevek csak azért maradnak fenn, hogy azokat még ezer év múlva is leköpjék. De túl jól ismerem a magyarokat. Azonnal elkezdtek mentségeket koholni, elkezdtek sugdolózni, hogy mennyire szenvednek, miközben vastag összegeket gyűrtek a zsebükbe a libapecsenyén hízott vértanúk.

Fogadok, hogy a történelembe, mint mártírokat jegyzik fel őket, e koszos és ripők söpredéket, dicsőítik egymást, és bevezetik egymást a történelembe, óvatosan Berzsenyi és Csokonai, Petőfi, Bartók, Csontváry, Arany és Kemény közé, ahelyett, hogy rémpéldaként mutogatnák őket a panoptikumban: íme akiknek drágább volt a selyemnyakkendő, mint ezerkilencszázötvenhat. Mintha életnek lehetne tartani azt, amit ezek élnek, mintha költészet, zene és dráma lenne, amit ezek csinálnak, mintha lehetne ilyen feltételek között élni akárcsak hivatalban, vagy gyárban.

Persze élni csak kell. Nagyon nehéz. De ha nagyon nehéz, hát nagyon nehéz. Elrejtőzni és hallgatni, napszámos munkát vállalni, és fogakat összeszorítani, és nem lázadni, vagyis igenis lázadni, és nem engedni, és átkozott és bőszült görcsben élni, és nem engedni.Hol van ma az a név, börtönökön kívül, amely nem ragad a mocsoktól?

"Semmi szent nincs, amit ez a nép ne gyalázott volna meg, ne süllyesztett volna hitvány eszközzé, és ami a barbárok között is égi tiszta marad, azt ezek a huncut vadak iparként űzik, és nem is tudnak mást, - ahol az embert megalázzák, ott már nem tud másként élni, mint saját érdekéért, saját hasznát keresi, és nincsen benne több szív, még akkor sem ha ünnepel, vagy ha szeret, vagy ha imádkozik." (Hölderlin).

Majd igazolják őket. Lemosodatják őket, bekerülnek a lexikonba, az irodalom és kutúrtörténetbe, mint akik magas esztétikai értékeket valósítottak meg.
A kisembernek meg marad a gürcölés és az újabb adók nyögése, amíg jobblétre nem szenderül!
Ha befogod a pofád, még munkát is kaphatsz, hogy béreden megvehesd a létedet!

Válasz

JÓ VOLT HALLGATNI!! KÖSZÖNÖM!!!

Válasz