Veres Péter:
Ha nem lehettél szálfa

Kapaszkodj meg ebbe a földbe erősen, magyarom,
Ha nem lehettél szálfa, legyél hát cserje,
vagy legyél csak gyom.

Nézd a tarackot,
nem árthat annak se aszály, se árvíz, se fagy, se tűz,
hiába perzselik azt fönt, s hiába vagdalják alant.
Tavasszal nem mozdul, azt hinnéd, kihalt,
pedig azalatt, ott lenne a mélyben ágakat ereszt,
acélhegyű gyökerével bejárja a sívó homokot, a
zörgő kavicsot;
a sovány agyagot éppúgy, mint a buja televényt,
szorgosan furkál, terjed, telepít,
s mire a tavasz virágzó füvei száraz avarrá válnak,
ő vígan zöldell újra, s buja sűrűségét felmutatja a nyárnak.

Vagy nézd a perjét,
hiába fordítja ki eke, hiába tépi szét a
kegyetlen borona,
ahová kerül, ott ragad, gyökerei mindjárt új szálakat eresztenek,
lekötnek, tanyát vernek,
s holnap a gazda szemébe nevetnek.

Ez a föld itt a tiéd, tartsad hát erősen, magyarom,
ha nem lehettél benne szálfa, legyél csak cserje, vagy
legyél csak gyom.

Nézd csak a tippant,
a szikes puszták apró bokrait.
Nyár végén kiégnek
s még torsaikat is porrá veri ezernyi birkaláb.
Tavasszal mégis kibújnak,
s pici magvaikkal telt zászlóikat vígan lengetik a sovány
pusztai szelek.

Vagy nézd a sziksalátát,
a lekaszált ájult füvei közül kiugrik hirtelen,
s ehetetlen kórójának örök lila virágával
fenn tarja az életet a halott mezők felett

Nézd a töviseket is:
a gyengén szúrót, a cigánymogyorót,
a gerlicetövist és az ördögszekeret.

Nézd a messze viruló bogáncsot s a ravaszul lapuló
királydinnyét.
Hiába írtja ezeket csőszök, kerülők serege,
hiába röpködnek bennük írott parancsok,
nem engednek, újra és ezerszer újra visszajönnek
– és szúrnak, mert egyebet nem tehetnek.

Szúrj hát te is, de ne engedd ezt a földet, magyarom,
ha nem lehetsz már benne szálfa, legyél hát cserje,
vagy legyél csak gyom.

S hogyha nem élhetsz magadnak,
virágod legyen mérges, mint a kutyatej,
ágaid legyenek tüskések, mint a vadrózsa,
legyenek görbék, mint a galagonya,
gyümölcsöd legyen fanyar, mint a vadkökény,
vagy legyen keserű, mint a farkasalma, –
csak bőven termő bamba diófája ne legyél senkinek.

Ez a föld a tiéd, tartsd hát meg magadnak, magyarom,
ha nem lehetsz már benne szálfa, legyél hát cserje, vagy legyél csak gyom.

cimer.jpg

Válasz

Október volt akkor is

Október volt akkor is
Nemrég emlékeztünk
Szívünk gyászolta
A vértanu halálát
Aradon koszorúztak odaát !

Október volt akkor is
Sárgán hullottak a falevelek
Ökörnyálas őszi ködben
Kigyúltak a szívek

Október volt akkor is
Huszonharmadikát írtak
Összekaroltak megint
Lelkesültek az ifjak

Október volt akkor is
Kopogtak a gránitkövek
Corvin közi barikádon
Elvérzett egy gyermek

Október volt akkor is
Golyószóró,kézigránát kaszált
Himnuszt énekeltek és Szózatot
Aratott a halál !

Október volt akkor is
Potyogtak a csillagok
Édesanyák könnye
Halott gyermekükre hullott

Október volt akkor is
Szólt az örök üzenet
"Hazádnak rendületlenül"
Akkor is !
Ha rögös föld betemet !!

Október volt akkor is
Felragyogott a nap
Sírhantok alól megszólalt
Kórusban a síron túli hang

"Hazádnak rendületlenül"!
Ha már -e sír takar
Hősök szívén kivirul
A NEMZET a MAGYAR !

S ha hiába volt minden
Minden,ami elveszett
Sírok mellett ott zokog
A remény vesztett sereg !

Lyukas zászló lobogjon !
Hírdesse méltón tettüket
Elbukott harcukat a HAZÁÉRT !
S ne feledjük soha emléküket !!!

2OO6."Keresztre feszítve"c.kötetemből
Mosonmagyaróvár.2O1O.1O.18.
Dáma Lovag Erdős Anna

Válasz

Augusztus Huszadika

AugusztusHuszadika
Szent István ünnepe
Első keresztény királyunk ünnepe
Magyarok védőszentje
Ő mutatta nekünk az utat
Több,mint ezer éve
Hiába törte ellenség a magyar népre
Közös hitünkkel mi újból talpra álltunk
Istenbe volt minden bizodalmunk
Ha szét is esett országunk
Szent István hite ismét összefog bennünket
Határon innen,kívülieket
Mert minden magyar csak benne bízhat
Szent István királyunk hite nyújthat oltalmat

Hálát adunk Istenünknek
Ismét van reménye
A MAGYAR NEMZETNEK
Szent István keresztje mutatja az utat
Biztos jövő felé fordítja arcunkat

Szent István arra kérünk téged
Vedd továbbra is oltalmadba néped
Tekints jóságos szívvel a magyarra
Hogy ne tudja leigázni SENKI,SOHA !!!
Szóljon allelúja
Zengjen hálaóda
Szent István Te vagy
A magyarság vigasztalója!!!

2OO6."Keresztre feszítve"c.kötetemből

Dáma-Lovag Erdős Anna

Válasz

Mindennapi kenyerünk

Hajlik a búzamező
Gyenge szellő fújja
Sárga tengert
Pipacs és szarkaláb tarkítja
Tábla szélén búzavirág nyílik
Érlelő napsugár kalászba bújik
Érjél búza tenger legyen bő termésed
Parasztember munkáját te koronázd meg
Így lesz a magyar földnek éltető termése
Búzából kenyér jut minden éhezőnek
Áldott kenyér csodás étek
Benned rejlik minden élet
Imát mondunk érted édes Istenünknek
Hogy meghallgasson
Minden nap aztalunkra
Kenyér jusson

Mielőtt megszeged a kenyeret
Vess rá keresztet
Istennek így köszönd meg
Hogy minden nap megadja Neked !

2OO6."Keresztre feszítve" c.kötetemből
Lovag Erdős Anna

Válasz

IGEN ADÓSUNK EURÓPA!

A MAGYAROK VÉDTÉK, TATÁRTÓL, TÖRÖKTŐL... Sarcolták Antant hatalmak, mert nem akartak és nem akarnak egy erős Magyarországot! Hiszen olyan tehetséges nép, hogy törölni kell, törölni akarják még a tudatunkat is, hamár a térképről nem tudnak leradírozni MINKET...

Adós Európa! Nekünk kell erősnek lenni, mert ezt az adósságot nekünk kell a MAGYARSÉG ÉLETÉVEL LÉTÉVEL kell mementóként a POLITIKUSAINK AGYÁBA VÉSNI! ... hogy nem csak a NAGYTŐKE IRÁNYÍT... a nép, az istenadta nép
NEM EGY ARCTALAN TÖMEG! FŐKÉNT A MAGYAR!

Előzmény

Válasz

Kedves Anna Örömmel olvasom itt a Trianon versed!

Csodálattal adózöm HAZAFI MIVOLTAD IRÁNT!

MIÓTA MEGISMERTEM KÖLTÉSZETED... általa, a nőt - az EMBER-t!

Trianont SOHA SEM SZABAD HAGYNI KITÖRÖLNI AZ EMLÉKEZETÜNKBŐL!!!...

NEM SOHA!

Én is ŐSEIM-től örököltem , a véremben van a vad lázadás!
S remélem örökül hagyom GYERMEKEIMNEK, UNOKÁIMNAK...

HISZEN A VÉR SZAVA SZÓL ÉS SZÓLÍT! CSELEKEDNI!
EMLÉKEZNI. Emlékezni arra, hogy ne tiporhassanak sárba
nagyhatalmak! Tudatunkat , érzületünket MÉGSEM TUDTÁK
sem láctalpak eltiporni, sem agymosó POLITIKÁK!
EMLÉKEZÜNK ÉS ÉRZÜNK ÉS KÖTELESSÉGÜNK VAN
AZOK IRÁNT IS, AKIK NEM TANULTÁK MEG FELMENŐIKTŐL
MIT JELENT A HAZASZERETET, AZ ELKÖTELEZETTSÉG,
AZ IDENTITÁS! A VALAHOVÁ TARTOZÁS, MIT JELENT
MAGYARNAK LENNI! Mit jelent magyarnak lenni???

Édes Annám az általam szerkesztett VERSEK,IDÉZETEK,SZÉP TÖRTÉNETEK, VALAMINT A BUDAKESZI KLUBBA ÁTMÁSOLOM A VERSED, HOGY TANÍTSON NEVELJEN, FELIDÉZZE AZON EMBERTÁRSAINKBA TRIANON ÜZENETÉT!
HISZEN EL TELT 90 ÉV ÉS LÁZADÁSUNK, FORRADALMUNK AZÓTA IS TART! A NAGYHATALMAK ELLEN, VELÜK SZEMBEN, HOGY ÉL A MAGYARSÁG ÉS ÉLNI AKAR! ÉLNI FOG, MERT NEM HAGYJUK - HOGY TÖBBÉ RAJTUNK LÁNCTALPAK TIPORJANAK ÉS ELVEGYÉK EMBERI MÉLTÓSÁGUNK UTOLSÓ CSÍRÁIT IS!

Tisztelettel és főhajtással:
Szathmáry Olga Ottilia

Válasz

Ne feledd TRIANONT !
/2OO5./
Mikor édesanya gyermekét tanítja
Az első magyar szóra
Mikor szívedben ébred a hazaszeretet
Mikor még a NEMZET még él
Akkor se feledd TRIANONT !

Ne feledd TRIANONT !
Ha már más elfeledte
Mikor a harangnak nem szól a lelke
Mikor a szónokok idegen szót szólnak !
Mikor bőségében vagy a jónak
S a vasököl megolvad !

Ne feledd TRIANONT !
Mert nem vagy Te gyáva
Aki gondolatban szabad
E csonka hazában
Szívedben él még a haza imája
Térképen ragyog csak
A magyarok hazája !

Ne feledd TRIANONT !
Ha már útra keltél
Mögötted hagytad,ami még él !
Ha már nem hív haza a harangok hangja
Nem ölel már többet magyar édesanya
Ha már hallod a tenger zúgását
Akkor se feledd-e bús magyar hazát !

Ne feledd TRIANONT !
Mert szét esett az ország!
Földjét idegen tankok megtaposták!
Magyar megtagdta -magyar testvérét
Hiába ontotta ,oly sok hős a vérét
A széthúzás okozza a nemzet vesztét !

Ha majd leomolnak a magas falak
Ledönti Őket az akarat
Ha a harangok örömükben zúgnak
Ha eltörölhetjük a múltat
Ha a turulmadár szabadon száll az égen
Ha a magyar zászló leng büszkén,szépen!
S EURÓPÁBAN a szent béke honol
Testvér a testvérét átölelheti végre !
Szabad lesz minden nemzet egészen!
S eljön az Isteni szeretet
Akkor.s Te ,akkor se felejtsd el !
Fájó emlékedet HAZÁM !!!!!

Lovag Erdős Anna

/3.kötetem: "Kőbe vésett szavak"/

Válasz

"Nagyreményű ország" siratása

"Nagyreményű ország" írta róla Jókai
Hatalmas sziklák,s tenger mosta határait
Hol a turulmadár a hegytetőn megpihent
Fáradtan szelte át a végtelent

Volt egy "Nagyreményű ország"
Hol erő volt a tudás és az összefogás
Többnyelvű nép is egyetértett
Ember az emberen segített

Aztán vágtatott a nagy zivatar felette
Az "Igazságtétel"szétfeszítette
Darabokra hullott óriás teste
Ég,s a föld is megremegte!

Volt egy "Nagyreményű ország"
Hol a gyermektől elszakították az anyát
Ordas nép fente rá fogát
Folyóit is szétszabdalták !

Volt egy "Nagyreményű ország"
Hol csak a hit tehet csodát
Agymosás és hallgatás az úr
A harang is csendben kondul!

Siratni két emberöltő sem elég
Az ember búsan hajtja le fejét
Trianoni végitélet előtt
Hol egy"Nagyreményű ország" megsemmisült !
M.óvár.2OO9.5.kötetemből.Erdős Anna

Válasz

Babits Mihály: Áldás a magyarra

Ne mondjátok, hogy a haza nagyobbodik.
A haza, a haza egyenlő volt mindig
ezer év óta már, és mindig az marad,
mert nem darabokból összetákolt darab:
egytest a mi hazánk, eleven valami!
Nem lehet azt csak úgy vagdalni, toldani.
Máskor is hevert már elkötött tagokkal.
Zsibbadtan alélt a balga erőszakkal.
De mihelyt fölengedt fojtó köteléke,
futni kezdett a vér elapadt erébe.
Visszakapta ami soha el nem veszett.
Nagyobb nem lett avval. Csak egészségesebb.

Lám, igaz jószágunk visszatér kezünkre,
bár a világ minden fegyvere őrizze.
Mert erős a fegyver és nagy hatalmasság,
de leghatalmasabb mégis az igazság.
Útja, mint a Dunánk és csillagok útja:
nincs ember, aki azt torlaszolni tudja.

Él a nagy Isten és semmise megy kárba.
Magyarok se lettünk pusztulni hiába,
hanem példát adni valamennyi népnek,
mily görbék s biztosak pályái az égnek.
Ebből tudhatod már, mi a magyar dolga,
hogy az erős előtt meg ne hunyászkodna.

Erős igazsággal az erőszak ellen:
így élj, s nem kell félned, veled már az Isten.
Kelnek a zsarnokok, tűnnek a zsarnokok.
Te maradsz, te várhatsz, nagy a te zálogod.
Zsibbad a szabadság, de titkon bizsereg,
és jön az igazság, közelebb, közelebb...

Válasz

Ady Endre Sorsunk

Van az életben egy-egy pillanat,
Erősnek hisszük szerfelett magunkat.
Lelkünk repül, száll, magával ragad,
Bús aggodalmak mindhiába húznak.
Csalóka álmok léghajóján
A vihar szépen fellegekbe tüntet,
Míg lenn a földön kárörvendő,
Gúnyos kacajjal röhögnek bennünket.

Van az életben egy-egy pillanat,
Hogy nem várunk már semmit a világtól,
Leroskadunk bánat terhe alatt,
Szívünk mindenkit megátkozva vádol.
Míg porba hullva megsiratjuk,
Mi porba döntött - sok keserü álmunk,
Nincs egy szem, amely könnyet ejtsen,
Míg testet öltött fájdalmakká válunk.

Ez a mi sorsunk, mindörökre ez,
Szivünk a vágyak tengerén evez,
Hajónkat szélvész, vihar összetépi,
De egy zord erő küzdelemre készti.
Bolyongunk, égünk, lelkesedve, vágyva,
Nincs egy reményünk, mely valóra válna,
Míg sírba visz az önvád néma átka.

Válasz