Tisztelt Árpád utódai, Magyarok!


Most, a 2010-es év vége felé, döbbenhet rá, a Magyar nép, hogy a sokat áhított Európai unió szerint is meg érkeztünk Európába. Igaz, hogy fizikai értelemben egy lépést sem mozdultunk, de szellemi, és gazdasági meg érkezésünk, elég furcsán sikerült.
Még indulásunk pillanatában, a kommunizmus által, agy mosott nemzet, Euró-pa elismert mezőgazdasági hatalom része voltunk. A szocializmus tömbbe, egy vidám barak-kot képviseltünk, amit sokan irigyeltek. Tehát, volt iparunk (nehéz és könnyű), minek a szét-herdálását, meg emészteni nem könnyű. Volt egy nemzeti vagyon. Volt magyar termék, annak piaca, és bevétele. A magyarnak volt hite, reménye és megbecsülése. Tudtuk szeretni a földet, mert magyar föld és tudtuk, hogy a miénk. Szüleink verejtékével fel épített magyar vállala-tokba volt munkánk. Volt magyar vágóhíd, magyar hús, magyar tej, magyar paprika, magyar bor, magyar hagyma és fokhagyma. Ezek sorolása még sokkal hosszabb volna, de a legfur-csább, hogy mind ezek, versenyképesek voltak nyugaton és keleten. Voltak bányák, és bányá-szok. Voltak szakemberek és volt Tisza cipő. De volt magyar autóbuszunk, az Ikarus.
És ekkor jött az Uniós nagy testvér, akik tettek annak érdekébe, hogy mind ez ne legyen. De, ha másképp nem, hát legalább ne magyar tulajdon legyen. Rá vették a magyar népet, hogy eladja dicső múltját és jövőjét.
2009-01-11 végképp meg pecsételődőt a nemzet sorsa. Lassan fel nőtt egy olyan nemzedék, ki a nagyszülei adóságát törleszti, a saját kilátástalan anyagi, szorongatott helyzetében. Az állami tulajdont képző, stratégiai vállalatokat, (villany-gáz) külföldi érdekelt-ségi tulajdonokban való átjátszása is meg történt. A végkifejlet meg van. Magyarok éheznek, válnak hajléktalanná, fagynak meg télen a fűtetlen lakásaikban, miközben éhes gyermekeik, az éppen fűtetlen, vagy alul fűtött tantermekben próbálják megérteni a Mátyás igazságát, a Dózsa György haragját, vagy éppen a tizenhárom Aradi vértanuk, halálának értelmét vagy hasznát.
Ami itt történt és történik, nem más, mint a modern, anyagi és gazdasági gyarmatosítás. Ebbe a magyar munkaerő képviseli a huszonegyedik század modern rabszolgá-it, akik a saját szülő földjükön lettek kiszolgáltatva a mindenkori kalandorpolitikának. A Ma-gyar munkavállalók, minimális jogait az Úr Istenen kívül nem képviseli senki. A munkálta-tóktól anyagilag független szabad szakszervezetek hiánya miatt, anyagilag és erkölcsileg meg-gyötört munkavállalók felet, ott lebeg a megaláztatás és kizsákmányolás pallosa. Hazánk anyagi és erkölcsi csődjéért feleljenek tételesen a mindenkori kormányok. Kezdve az Antal kormánytól, aki elismerte a kommunizmus által felhalmozott nemzeti adósságot. És folytatva a következőkkel, vállalva ki-ki a saját elkövetet hibáinak a következményeit.